kinyitja a konyhaszekrényt, amiben az edények vannak. Peti játszik, rakja kifelé a puzzle-t. - Nem főzünk Bíborka!!!- mondja Peti Bibinek. :)
Bibinek és nekem is nagyon tetszik az új torna, a csoportos. Már kétszer voltunk. Hetente kétszer kell mennünk. De a csütörtökit átrakták péntekre. Így kértük Mónikát ha lehetséges akkor tegyük már el a fejlesztést, hogy ne kelljen háromszor mennünk egy héten. Át is tette keddre. Nagyon rendes a Móni. Annyi nyűgünk van és megoldja mindig. :)
Most majd mennünk kell kardiológiára is kontrollra, meg közben nagy bakit csináltam és nem mentünk pszichológushoz, úgy-hogy most oda is megyünk. Egyébként februárban kellett volna. Ez majd nyolcadika és kilencedike lesz. Azon a héten háromszor is megyünk Debrecenbe.
Még nem kaptuk meg a kártyát az utazásit, már pedig írtunk is levelet, telefonáltam is. Nem tudom mi a fenének vannak ott ha ennyire se képesek. Ez pedig alanyi jogon járna Bíborkának. Hiszen én is küldöm nekik minden évben időben az igazolást arról ami nem fog változni soha az életben. Hiszen a Down az Down marad mindig. Nem tudom miért kell minden évben igazolnom, bizonyítanom nekik, hogy a gyerek Down-os. De ha nekem van szükségem valamire akkor még annak ellenére se küldik, hogy telefonálok, írok, telefonálok.
Tegnap Bíborkámat baleset érte, beesett a fürdőszoba ajtón. Be volt csukva, ő neki támaszkodott és puff. Nagyon megütötte magát. Az orra és a szemhéja is megütődött és kikarcolódott, vérzett is neki.
De azért már annyira haladtunk, hogy már három lépést lép. Remélem ez az esés nem fogja visszavetni.
