Bíborka

Ígértem, hogy írok a filmről. Nem vagyok a szavak embere, de olvastam egy elég jó kritikát és azt szeretném ide belinkelni.

Szeretném megköszönni Momi Renátának és az Angyalszív Alapítványnak, hogy megnézhettem a filmet. Nagy élmény volt. Sírással és nevetéssel.

A film egy érdekes kérdést érint, amikor egy Down-kóros felnőttember magánéletére, főképp szerelmi életére fókuszál. Daniel (Pablo Pineda) fehér hollónak számít e betegséggel együttélők körében, hiszen egyetemet  végzett, állása van, és azt mondhatnánk viszonylag normális életet él. A történet ott kezdődik, hogy 34 évesen első munkahelyének, első  napjába csöppenünk. Új helyzet, új arcok, új feladat, de úgy látszik a férfi remekül helyt áll. A dolgok akkor kezdenek összekuszálódni, amikor beleszeret egyik kolléganőjébe, Laurába (Lola Duenas, Belső tenger, Volver), akinek magánélete már eddig is nélkülözött minden nyugalmat. Laurának tetszik a kedves, csupaszív Daniel, de hogy viszonozni tudja-e a fiú érzelmeit, az a maga számára is kérdéses.

Nem tudom ki, mit tud a Down-kóros felnőtt emberek életéről, lehetőségeikről, jogaikról, de a spanyol társadalom mindennapjaiba ez alkalommal kicsit beleshetünk. A film egy elég pozitív felütéssel kezdődik, Daniel az e szindrómában szenvedők jogairól beszél nagyközönség előtt, majd egy táncterembe vezet a kamera, ahol a Down-kóros felnőttek tánccal fejezik ki önmagukat. Lelket gyönyörködtető képek ezek, teljesen elringat abban a nyugodt tudatban, hogy lám-lám, mégis van élet  a normalitáson túl. De, amint elkezdünk mélyebbre belelátni a családok és a szereplők életébe, elfacsarodik a szívünk, és bizony ott ugrál a gombóc  a torkunkban, egy-egy mozzanat után. Pedig a film tele van humorral. Daniel cinizmusából fakadó humora fergeteges. De a maga egyszerű bája is mosolyt fakaszt a néző arcára. Ez egy feloldhatatlan kettőséget okoz a bennünk, mert egyrészt bátran nevetnénk a szereplők esetlenségén, de ugyanakkkor tudatában vagyunk annak, hogy ezen nem szabadna nevetni, ezen nem illene nevetni. Mégis azt mondom, bátran nevessünk Danillel és barátaival, mintha csak magunkon mulatnánk, hisz okoskodhatunk, de mi, úgy nevezett normálisak is sokszor csak topán botladozunk a nagybetűs életben.

A provokatív témájú film felkavaró élményekkel gazdagít, és segít elfogani a köztünk élő emberek másságát. Lola Duenas a filmben nyújtott alakításáért Goya-díjat kapott. Az alkotás másik megdöbbentő momentuma, hogy a főszerepet alakító Pablo Pineda valóban Down-kóros.

A Down-kórt direkt nem javítottam ki Down-syndrómára. Sokakat zavar a kór elnevezés. Én már megszoktam és általában ha azt mondom Down-syndrómás azt se tudják miről beszélek. Ha már azt mondom kór úgy már tudják miről beszélek.  De szerintem ez az elnevezés a legkisebb gond.

Tegnap voltunk az új gyógytornászunknál akihez most már fogunk járni hetente kétszer. Felmérte az állapotát és ahhoz képest osztotta be csoportba. Több gyerek lesz együtt olyanok mint ő, hogy már fel áll, de még nem megy. Egyébként azt mondta, már csak annyi híjja van, hogy bátorság. Egyébként már menne. Ma is kellett volna már mennünk, de elég korán van így busszal nem indultam neki, Imi meg ma nem ért rá. De csütörtökön már megyünk.

Szerdán meg én megyek egy kicsit csavarogni. Lesz egy vetítés Debrecenben azt megyek el megnézni. Bogi keresztlányom jön velem. Imi meg itthon marad a gyerkőcökkel. Majd mesélek a filmről.

Tegnap elvittem Bíborkát az dokihoz, mert elég furcsán vette a levegőt, de a doktornő azt mondta semmi komoly a tüdején nem hall semmit, csak el van kicsit dugulva az orra, de továbbra is adjam neki amit eddig és meggyógyul. Most szakadozik már felfelé, mert péntek óta adom neki a köptetőt. Homeopátiást. Meg c vitamin.

Peti tegnap sírdogált az oviban, azt mondták lehet bújkál benne valami, de most meg már én úgy látom teljesen rendbe jött, szinte már az orra se folyik és nem is köhög. Hát remélem csak inkább az, hogy most jön ki rajta, hogy ott kell lenni az oviba. Pedig szeret menni és vágyik. Bár Peti nem is nagyon köhögött, csak az orra folyt.  De azzal is úgy vagyunk, hogy egyszer abba marad és egy két nap múlva újra megint. De nem lázas, meg semmi.

Most meg készülök sütkérezni. Egy régi receptet találtam meg és azt akarom megcsinálni. Muffin. Zöld süti az a neve.

elég sok minden történt. Hétfőn Petit megharapta az egyik kis barátja. Az arcát. Imi volt érte és azt mondta, már fél a gyerekért menni, mert hol ő üt, hol őt harapják. Ez van,  majd csak alakul és nem fog verekedni, remélem. A dadogás kezd abbamaradni. Most a 117 darabos puzzle kirakós játék az ász nála. Minden nap mikor hazajön kirakja estig vagy háromszor. :) Tegnap elkezdtük az ottalvást is és szerencsére nincs gond vele. Remélem így is marad.

Ma voltunk Debrecenben. Mártikánál ma se ordított már Bibi, biztos érezte, hogy az utolsó alkalom, mert jövő héten már próbálják felmérni milyen állapotban van és melyik csoportba teszik be tornára. Hétfőn egyre kaptunk időpontot a gyógytornázshoz.

Egyébként most már egyre bátrabban lépeget magától, de még azért kis gyenge. Mónikánál is nagyon ügyes volt. Nagyon ügyesen fűz és építi a kockát. De sajnos nagyon szétszórt még és mikor rájön akkor górál össze vissza mindent, meg más játék után kajtat.

Viki orvosnál volt hétfőn, kapott atb-t, de nem írták ki táppénzre. De már jobban is van. A suli egész tűrhetően megy még mindig, remélem nem enged ki, hanem ezt a szintet tartja. Voltunk a múl téhen bent a suliban, mert itthon hagyta a tesi cuccát Viki és dícsérte az osztályfőnöke, hogy nagyon kedves és ügyes.

A kicsik még taknyosak, de semmi komoly.

Úgy néz ki most már hét fogunk van. :) Hurrá, lehet harapni!:( És ugye egyre többet beszél Bíborka. Próbálja a szavakat utánunk mondani. Például az alma az almama. De ha puszit küld akkor meg azt mondja pá, mert nem tud még cuppantani, arra még nem jött rá hogyan is kel. De mondja, mama, apa, papa. Tegnap nem voltam bent vele a korain és mivel én vagyok a mentsvár, mindig mikor kötelező volt neki végig csinálni valamit akkor nézett az ajtóra és kiabált, hogy anya, a végén meg már gyűlt a könnyecske is a szemében. Itthon meg most rájött lehet tologatni a játék babakocsit, olyan ügyesen tologatja. :) És most már mer lépni magától is ha nem messze vagyunk tőle. Eddig csak felállt és leült nem mert lépni. Csak borult előre. Tegnap éjszaka meg szinte egész éjszaka rajtam lógótt, alig aludtam valamit.

Péterem verekedik az oviban. És ugye elkezdett dadogni is, mert az agya előrébb jár mint a szája és inkább dadog, de mindenki azt mondja legyek türelmes és ez meg fog oldódni hamarosan. Egyébként jól elvan az oviban, még nem alszik ott. Tegnap Mihály napi vásároztak és kérdezte az apja tőle, hogy mivel fizettek, pénzzel, és mondja nem hanem kaviccsal. Akármi van ebédre el sorolja mikor hazajövünk mit evett. Egyébként most elég jól eszik mióta szedjük a Béres cseppet. Bár kicsit még mindig taknyos, de annyira nem vészes.

Nagyon beindultunk a fogacskákkal. Az alvásomon is meglátszik. Alul jött ki a hatodik fogacska. Szombaton jött ki. Igaz már délelőtt csikorgatta a fogát, de akkor még nem esett le, hanem majd este, hogy jé hát akkor ezek szerint már van alul is fogunk ha már csikorgatni is tudja.

Csütörtökön jó időre tekintettel busszal indultunk útnak Debrecenbe, ketten Bíborkával kezelésre és korai fejlesztésre. Szerencsére szereti a buszt, igaz semmit nem aludt. És érdekes módon jó tűrte most a masszírozást is, nem sírt. Csak mikor az arca lett birizgálva.

Peti az oviba néha néha sírdogál, de el lehet terelni a figyelmét. Megbeszéltük az óvónénikkel, hogy majd csak a héten kezdjük az ott alvást, de Peti pénteken eldöntötte, hogy ott alszik. Ebédelt és elaudt a széken. Így lefektették és mikor mentünk megbeszéltük, hogy ha felébred szólnak és megyünk is érte. Hát már sírdogált és nagyon várt bennünket, de szerintem meg fogja ő szokni azt is. Hiszen nagyon ügyes fiú.

Szombaton Rendőr családi napon voltunk a Vadászháznál. Nagyon jól sikerült. Sok régen nem látott ismerőssel találkoztam. Megebédeltünk aztán délután meg mentünk a művházba, mert ruhabörze volt, vittünk mi is ruhákat, de nem sok minden kelt el. Volt játszóház és ilyen kreatív fogalalkozások is a kicsiknek. Bíborka átmászott az alagúton, be a kis házba. De ő magától akadt az alagútra és gondolta bemászik már. :)) Viki meg az apjával átmentek P.ladányba Kárpátia koncertre.

Tegnap voltunk a Mamáknál, Viki meg délután elment az osztálytársához még osztályterem díszt készíteni. Elég jól kezdte a sulit. Eddig egy hármasa van nyeltanból helyesírásra, de nála ez a nyelvtan a gyenge láncszem. Egyébként az angolból, matekból, környezetből, történelemből ötössel indított és már van amiből kettő is van neki. Remélem így is fog maradni.

Készül már versenyekre is. Lesz több is és van kedve menni. Akkor menjen, igaz most több a szabadideje mivel az aerobikra nem jár. De majd ha lesz a suliban ilyen aerobik óra akkor oda fogom engedni, mert a mozgás nagyon rá férne, most szedett már fel egy pár kilót és ha így folytatja akkor annak nem lesz jó vége. Már leadni nehezebb lesz ám.

az oviban.

Reggel mentünk nyolcra. Kilenc körül eljöttem, majd fél 11-11 körül kellett menni vissza érte. Kihasználtam az alkalmat és rendbe tetettem a hajamat, nyíratkozás, festés. És még maradt időm elmenni a képekért, mert csináltattam egy pár képet. Kellett az oviba is egy kis kép Petiről. Visszafelé jövet találkoztam Micivel, beszéltünk egy pár szót és megmutattam a képeket is és odaadtam amit nekik csináltattam. Névadós képek. Aztán az oviban mondták még menjek el egy órára, mert még marad Peti. Így már nem jöttem haza, hanem bementem Erzsihet és ott volt Mici is kávéztunk, sütiztünk és pogácsáztunk, nagyon finom pogit sütött Erzsi. Aztán visszamentem Petiért és jöttünk haza. Peti így nagyon könnyen vette az első napot. Remélem ezután se lesznek nehézségek.

Bíborkának mondtam tegnap, hogy másszon bele a lavorba, belemászott:)

Tegnap voltunk Zsadányi doktornőnél. Gyenge a vállöv a hypotónia miatt, szétszórt a figyelme. De szerintem ez a szétszórtság ide oda kapkodás jellemző a többi ilyen idős gyermekre is, hiszen ilyenkor próbálják felfedezni a világot. De a fejlesztésen ezt tanítja neki Mónika, hogy hogyan kell végig csinálni egy dolgot és nem össze vissza kapkodni. Én si sokat tanulok tőle, hogyan kezeljem az akaratosságát.

Mártinál ma megint hozta a formáját. A masszírozást megint végig sírta. Mondtam a doktornőnek is, hogy mikor én masszírozom nem sír mikor Mártika akkor meg igen. De azt mondta, hogy valószínű én nem jól csinálom és azért nem sír.

 Hamar beértünk Debrecenbe és elmentünk a piacra gyümölcsöt venni. Imi vitte és menetbe sok galamb volt a járda melett. Megijjedtek és elrepültek. Én meg mondtam Bibinek, hogy galambok elrepültek és mutattam hogyan. Erre mondta, hogy Baba el. Mert ugye minden baba ami repül, ja és a macska, kutya is az. Ez még semmi, jöttünk visszafelé és mikor odaértünk ahol láttuk a galambokat, mondta, hogy Baba el. Megismerte a helyet ahol láttuk a galambokat. Nagyon kis okos csaj.

Voltam Petivel ma az oviban. Majd hétfőtől kezdjük élesben. Egy jó másfél órát voltunk. Ebben volt csúzdáról való leesés, egy kis odacsapás( egy kislánynak odaütött egy játékkal az orrához), de bocsánatot kért a kislánytól. De szépen megjegyezte egyből, hogy melyik az ő csoportjának az öltözője és a mosdója. Ismerkedtünk a kis WC-vel, de nem használta nem kellett neki. Aztán hazafelé vettünk egy kis gyümölcsöt meg kenyeret. Majd mentünk anyuék Bíborkáért. Először csak apuval volt, mert anyu kiment a temetőbe. De apunak aludt az ölében. Peti is majdnem elaudt anyuék, de nem engedtük neki, jöttünk haza. Na meg is szívtam, mert itthon meg nem aludt el. De Bibi meg bealudt és aludt egy nagyon éppen most látom, hogy felállt a kiságyban. De most meg már nem engedem Petit elaudni.

Most már elkezdük az immunerősítést is. Petinek Béres cseppet adok, Bibinek meg Echinaceát vettem és azt szedjük. Remélem nem lesznek nagyon betegesek.

Ma későn ebédeltünk, már éppen utolsó falatot akartam enni mikor csörög a telefonom. Egy barátnőm férje hívott, hogy rossz hírt kell közölnie, meghalt a felesége. Hétfőn lesz a temetés. Kész vagyok:( Van két kislányuk. Anyuka nélkül. :(

Ma vettük észre, hogy Bibinek két fogacskával több van. Ezek is felül jöttek mint az első három, csak ezek hátul.

Tegnapelőtt meg Bibi fürdik, mondom neki mossuk meg az arcodat! Erre fogja a kis kezével belenyúl a vízbe és utána végig símított az arcán. És utána még többször is. :)

A héten voltunk Mónikánál és Mártinál is. A masszírozást végig sírta aztán meg semmit nem akart csinálni, csak bújt hozzám. :(   De Mónikánál ott aztán pakolt. Megmutatta mit tud. Jövő héten csütörtökön megyünk és szerdán a Doktornőhöz. Majd még ő mondja meg, hogy hová is kell mennünk, tovább Mártihoz vagy tornára.

Ma voltunk Debrecenbe. Korán indultunk, mert Bíborkának nyolcra kellett menni Mártihoz. Vikit meg nyolc és kilenc között az allergológiára, tesztre. Mivel ketté nem szakadhatok így Bibi keresztanyukája Erzsi jött velünk és ő ment Bíborkával Mártihoz. Akaratosságban erősödött ezt megállapíotta a Márti. A masszírozást azt szokása szerint végig ordította. Aztán utána szépen elaludt keresztanyu ölében és úgy vártak bennünket vissza.

Vikinek megcsinálták a tesztet, amiről én meg voltam győződve, hogy allergiás, arra nem. Például, kutya-macska szőr és a toll. Én mindig úgy gondoltam ezekre igen, közben most kiderült, hogy nem. Parlagfűre sem. De a fűfélék, korán és későn virágzó fák, por atka. Na ezekre igen. A gyógyszert továbbra is szednie kell. Most a teszt előtt abbahagyta a gyógyszert, mrtz azt így kell és bizony újra kipöttyöződött rendesen.

Bibi hazafelé végig aludt. Délután elmentünk anyuék Petiért, közben átmentünk a szomszédba, mert itthon voltak rokonok Csemőről. Anyu nagynényje és családja. Jót beszélgettünk, már rég nem találkoztunk.

Pár napja megkaptam a Baba-mama napról készült fotókat. Teszek be egy párat.

Tegnap voltak az óvónénik Petinél. Telefonáltak, hogy legyünk itthon mert jönnek. Már azt hittem nem is jönnek, mert hét óra volt, de csak jöttek. Peti úgy be volt sózva, hogy nem akart elaludni délután, aztán meg már olyan fáradt volt, hogy bealudt öt körül. De mire jöttek addigra felkelt és magáhoztért. Majd 20-án kezdünk. Addig még van egy kis idő. De azért majd addig be-benézünk. Ismerkedünk a hellyel a gyerekekkel meg a kis Wc-vel. Ezzel egy darabig biztos gondban leszün, de én reménykedem, hogy hamar megszokja.

Kedden Bíborkát átvittem Ladányba fül-orr-gégére. Rendben talált mindent. Aztán kedd este telefonált a védőnénink, hogy másnap ha tudunk menjünk, mert 18 hónapos a Bibi és mennünk kell. Hirtelen nem is emlékeztem rá, hogy ilyenkor szuri is van. De kaptunk. Eddig egy védőoltással sem lázasodott be nekem egyik gyerkőc sem. De most Bibi ezzel igen. Már délután is, meg egész éjszaka lázas és nyűgös volt. Sokat fent voltunk. De már reggel nem éreztem lázasnak. Most délelőtt megyünk Mártihoz Debrecenbe. De ha felkel és csak lázas lesz akkor nem megyünk.

Végül is nem mentünk Debrecenbe, mert két napig védőoltás után nem lehet. De majd lehet hétfőn viszem ha megyünk úgy is Vikivel az allergia vizsgálatra. Meg ha lehetett volna vinni akkor se vittem volna, mert csak lázas még mindig.

Délelőtt voltak Miciék, gyerkőcök kijátszották magukat, már régen nem találkoztak.

Először is mióta nem jelentkeztem voltunk bőrgyógyászaton Vikivel, kapott két féle krémet, egyet éjszakára egyet nappalra. Ma voltunk vissza kontrollon és rendbe van a bőre. Holnap meg Bibit viszem majd a füll-orr-gégészetre, mert ugye a múltkor potyára mentünk át, szabadságon volt a doki.

Ma Vikinek érte mentünk a könyveiért is, meg még vettünk ezt-azt ami kell és kimaradt.

Voltunk családi horgáasznapokon is. Jó volt nagyon, sok program a gyerkőcöknek és sok féle kaja. Kint volt egy tűzoltó autó és egy rendőr autó, megnézhették a gyerkőcök. Volt póni és szekér, azt is kipróbálhatták a gyerkőcök. És voltak nagymotorok azokra is felülhettek. Kint volt a Ficánka családi napközi is. A kicsiknek nagyon tetszett a sok-sok játék. És volt henna a nagyobbaknak és sminkelés.

A múlt héten szerdán meg elmentünk Pestre, csütörtökön kimentünk a vidámparkba. Tetszett a gyerkőcöknek nagyon. Én is kipróbáltam ezt-azt. Mondtam Vikinek, hogy amire szeretne felülni és csak szülővel lehet arra felülök vele. Szegény volt egy amit kinézett, de nem gondolta, hogy ennyire forog össze-vissza, de szerencsére sikerült megnyugtatni és nem lett semmi gond, de már az elején elfehéredett. Nem bírta. De csak addig könyörgött üljünk fel a hullámvasútra is. Na mikor kiszálltunk azt mondta soha többet nem ül fel. Nem rám ütött. Én még olyanra is felültem amin fejjel lefelé lógtam. Csak  hamar eltelt az idő és indultunk vissza, mert busszal és metróval mentünk, hogy azzal is ismerkedjenek a gyerkőcök. Itt vidéken olyat nem látnak. De Peti minden megállónál a metrónál kiabált, hogy mégegyszer. A nagy mozgólépcső is tetszett neki. Volt kicsiknek való hullámvasút is, de Peti azt mondta, hogy köszönöm elég volt. Félt rajta ő is.

Volt Iminek a nagynényje a menyével és a két unokájával a vidámparkban és hívtak bennünket másnapra, hogy menjünk át hozzájuk is, mert ott a medence és a gyerkőcök pancsolnak egyet. Csak Imi másnap indult még tovább horgászversenyre és én paráztam egy kicsit, hogy elinduljak-e a három gyerekkel busszal, mert át is kellett szállni. De csak elindultunk és sikersen oda is értünk. A gyerkőcök aludtak egy nagyot délután és elég későn indultunk vissza már sötét volt mire vissza értünk.

Másnap meg délután kimentünk a repülőteret megénézni, két repülőt láttunk is felszállni. Ez szombaton volt és délben a Viki kapott egy tortát. Megünnepeltük a szülinapját. 11 éves lett. Az ajándékait nem vittük el, itthon kapta el. Vasárnap még kimentünk az Imi keresztszüleihez is. Ők még Bíborkát nem is látták. Aztán vissza mentünk, megebédeltünk és irány haza Nádudvarra.

Annyi minden történik, és ilyenkor mikor ide ülök fele sem jut eszembe, mikor nem ülök itt akkor meg eszembe jut, ez is az is. Remélem nem sok minden fog kimaradni.

Hétfőn voltunk Debrecenben Vikivel az allergológián. Kapott szemcseppet és gyógyszert. Krémet nem kapott, mert menni kell vele a bőrgyógyászatra. Péntekre kaptunk időpontot. Ha majd rendbe jön a bőre akkor mennünk kell majd vissza, hogy megcsinálják neki a bőrtesztet. Hogy kiderüljön mire is allergiás.

Tegnap meg átvittem Ladányba Bibit Fül-orr-gégészetre, de ugye nem telefonáltam, mert nem kell időpontot kérni. Így mikor odaértünk derült ki, hogy szabadságon van a doki. Így ugye potyára mentünk.

Bibi most már egyre többet áll fel. És szépen egyenesen egyensúlyozik. Fogunk most már kettő van. Mikor mondom neki, hogy halló-halló, odateszi a kezét a füléhez, mint mikor telefonálunk. Ma meg már egy kis pohár játékot tett oda a füléhez. Haláli.

A szobatisztasággal is haladunk. Van olyan éjszaka, hogy nem pisilik a pelusba. Nappal is szinte csak a bilibe pisilik.

Hétvégén családi horgásznapra megyünk. Remélem jó idő lesz. Tavaly is olyan jó volt. Jövő héten meg megyünk fel Pestre a vidámparkba. Még Viki nem volt és lassan már kinő belőle.

Megvettük a tanszereket is, meg iskolatáskát, tolltartót. Igaz még maradt híjja, mert volt ami éppen kiürült a boltba. Rengeteg füzetet kellett nekik venni. Nem is értem minek ilyen sok. Majd kiderül.

Peti a múlt héten neki ment egy széknek. És csúnya kék lett a feje, két napja meg játszott a párnákkal és rá akart fejjel ugrani, de közben eltolta a kezével a párnát és belefejelt a szőnyegbe. Na még egy prezur. Nem soká neki is kezdődik az ovi. Remélem, hogy fogja szeretni. Eleinte biztos nehéz lesz ott hagyni. De csak megszokja majd. Még neki is kell egy pár dolgot venni. Torna cipőt nem, mert a Vikié azonmód olyan mint ami új. Már mint ami volt neki az oviba. És még jó is a lábára. Tesóm meg megcsinálja neki az ágybelit. A tornazsák meg a váltóruházs zsákja is megvan a Vikié, és jó állapotba még az is. Csak jelet kell rávarrnom.

Szóval készülődünk a sulira és az ovira.

Kaptam képeket Vikiről az unokatesójától. Most ott nyaral és tegnap divatbemutatós képek készültek róla.

Beszéltem is vele, jól érzi magát. De hiányzanak neki a tesók most már. Peti is állandóan emlegeti, meg keresi a szobájában.

Bíborkának meg úgy néz ki, hogy jön a második foga, úgy láttam már egy kicsit kint van.

Most beteszem a képeket amik Vikiről készültek, meg van egy pár ami még tavaly vagy tavaly előtt készültek róla. Azokból is teszek be egy párat.

Haladás mind két gyerekkel a bilizés terén. Péternek már nincs éjszaka pelusa és kezd rájönni, hogy hogyan is kell a nadrágját lehúzni és fel. Viszont a Wc-be még nem akarja a dolgát végezni, csak bilibe. De majd az oviban megtanulja, hogy oda kell. Nem lesz más. Bíborka viszont megy a bilihez ha kell neki kakálni. És olyan, hogy ha kinyitom a pelust egyből pisilik és ma reggel megvárta míg ráültetem a bilire és abba pisilt. Szóval kis ügyes.

De milyen huncut. Kötekedik velem, várja és lesi, hogy meddig tűrök valamit amit egyébként nem szabad és mikor már elindulok felé, megfordul és kotor el.

Az ágyról való lemászást is műveli most már. De azért még mindig a szemem rajta ha véletlen ágyközelben van.

Viki meg Abádszalókon nyaral. De vasárnap jön haza, mert hétfőre kaptunk időpontot az allergológiára.

Ma volt a volt edzője, mivel abbahagytuk a versenyszerű aerobikot így a ruhára szüksége van és megvette tőlünk. De megbeszéltük, hogy nem versenyszerűen edzésre eljárna majd, mert a gerincének meg jó az erősítés.

El kezdtem tanítani a színeket Bibinek. Most a sárgát és a pirosat tanuljuk. Ügyesen érte mászik annak amit kérek tőle. Érti ha kérek tőle valamit, ideadja. Ha valamit kérek tőle, hogy rakja bele, belerakja, kiveszi ha azt kérem tőle. Ilyeneket csinál. szerintem nagyon ügyes. És feláll magától, kapaszkodás nélkül és egy pár pillanatra megáll.

Vikit szájsebészetre vittem, mert a fogorvos nem vállalta, hogy kihúzza. A szájsebész nem vállalta az nap már, mert nem volt műtő, de másnap reggel nyolcra hívott bennünket vissza. Azt mondta, hogy 80% hogy kihúzza a fogát, de a 20% miatt kellett másnap mennünk. Szerencsére ki tudta húzni és nem kellett műteni.

Tegnap elmentünk Abádszalókra meglepni sógórnőméket. 25. házassági évfordulójuk volt. Teljesen meglepi volt, nem is sejtettek semmit. Nagyon meglepődtek. Mi voltunk, meg a szülők és a sógorom nővére. Jó volt minden. Én főztem egy babgulyást. Mamák sütöttek sütit, meg húst. Volt torta is.

Szeretném itt is köszönteni őket. Sok-sok boldog évet kívánok nekik még erőben, egészségben. És sok-sok unokát kívánok nekik.

Nyaralás alatt kibújt Bibi első fogacskája, felül. Vikinek meg hullanak a tejfogak kifelé. Petit meg leszokattuk a cumiról.

Bibi az egyik helyen ahol kajáltunk az etetőszékből majdnem átmászott az asztalra, egy kisfiú a másik asztalnál nem tudott enni, mert állandóan nevetett Bibin. :))

Peti meg ebédelünk nagyban, ül a széken, befejezi az evést azt mondja: Alszom is. És már horkolt is. :))

Hintáztattam Petit ahol megszálltunk, volt hinta. Én meg Bibivel beleültem a másikba és mikor megállt a hinta Peti alatt már majdnem akkor löktem újra. De ő hozzá van szokva, hogy itthon fogom a hintát folyamatosan és úgy lököm. Mondja nekem Peti: Hozd ki anya Bíborka Babacsocsiját és fogjad a hintát!

Kicsit eltűntem, de azért, mert nyaralni voltunk, tegnap meg osztálytalálkozónk volt, én szerveztem és volt dolgom rendesen.

Szerdán mentünk nyaralni és szerdán jöttünk. Vámosatyán vettünk ki egy vendégházat. Nagyon jó volt ott lenni. Szúnyogot alig láttunk. Csak mikor a Tiszához kimentünk akkor.

Első nap ugye egész nap esett az eső. Már itthon is. Ott is. Utána kérdeztünk a háziaktól, hogy hol van bolt. El is mentünk vásárolni, hogy vacsit valamit gyorsan csináljunk. Pizzát sütöttem.

Aztán másnaptól jó idő volt. Megnéztük Vámosatyán a tájházat. Következő nap Vásárosnaménybe mentünk a Szilvás fürdőbe. Ez egy gyógyfürdő, de volt gyerek medence, kinti medence is. Peti így hozzászokott a vízhez, mert eléggé fél a víztől.

Másnap megint oda mentünk. Aztán egy nap megvendégeltük a vendégház tulajait. Egy nap meg a környék látványosságait néztük meg. De már hazafelé jövet elkapott bennünket az eső, így a vízimalomnál a szőllőhegyen és a Túr ahol belefolyik a tiszába, ott már esett. De azért megnéztük.

Voltunk több tájházba. Kurucz múzeumba. Megnéztük a szárazmalomot is. Esze Tamás szobrát. Móricz Zsigmond szülői házát.

Utólsó előtti napon az Atlantikában voltunk. Ez egy vízi vidámpark. Gyerkőcök élvezték nagyon. Találkoztunk egy Down-os nagylánnyal és a szüleivel. Beszélgettünk is. És egy nádudvari családdal is összefutottunk.

Az osztálytalálkozóra 8 osztálytársam jött el és két tanárunk. Egy osztályfőnökünk és egy napközis tanító nénink. Nem sokan voltunk, de jót beszélgettünk, nevettünk. Remélem legközelebb többen leszünk.

Most egy pár képet teszek fel.

Rég nem írtam már. Állandóan volt mit csinálnom

Voltunk az utolsó kezelésen. Szerencsére most már le lehet hagyni a fizikoterápiát. Az idegbénulás most már nincs neki.

Szemészeten is voltunk. Most masszírozom a szemzugát, ha nem javul ez a könnycsatorna dolog akkor kell egy kis beavatkozás, de most én rajta vagyok nagyon, hogy rendbe jöjjön, mert nem akarom, hogy azt kelljen neki csinálni. Nem altatják és fájdalmas, ha meg nem jön helyre és nem csináltatom meg neki hamarosan akkor meg már nem lehet altatás nélkülk, csak altatással és az még rosszabb. Szóval egyik se jobb mint a másik. Így jobb lenne ha meggyógyulna így, hogy én masszírozom.

Kardiológián meg ma voltunk. Nem javult a helyzet, de mivel nem viseli meg nagyon a két lyukacska így még várunk, hátha az egyik magától bezárul.

Péterem tegnap beült az ágyára, maga mellé tette a babát, a könyvet az ölébe és el kezdett mesélni a babának. Közben szépen elaludt:)

Ma Bíborka felmászott az ágyra. Na akkor mostmár minden pillanatban őt kell lesnem, nem mintha eddig nem az lett volna, de most még jobban figyelnem kell. Le ne essen. Mert még lemászni nem tanult meg.

Most már meg-meg áll hosszabb időre is egyedül. Ügyesedünk nagyon. Lehet a nyáron el is indul.

Hétvégén Györmőn voltunk babát látogatni. Pénteken mentünk és vasárnap jöttünk haza.

Jövő héten meg nyaralni megyünk Vámosatyára. Egy hétre.

Tegnap meg névnapoztunk Petinek volt a névnapja.

Szerencsére van szén-monoxid jelzőnk. Tegnap reggel mosogatok, Imi meg Bibi még aludtak. De mivel nekünk a gáz kazán melegíti a vizet is így visszaáramlott a szén-monoxid, mert annyira erősen fújt a szél. Igaz még most is. Ezért ki is kapcsoltuk és gáztűzhelyen melegítjük a vizet addig míg ennyire erősen fúj a szél. Annyira sípolt a jelző, hogy Imi levette, de még a nappaliban is sípolt, nagyon bejárta az egész lakást már. Gyerkőcöket kivittem Vikihez, Imi meg kiszellőztetett. Szerencsére nem történt baj, de lehet ha nincs ez a jelző akkor nekünk annyi. Utána fájt is a fejem rendesen, gondolom a szén-monoxidtól.