Bíborka kezdi leválasztani magát. Szerintem már nem sokáig fog szopizni. Már most egy ideje csak éjszaka szopik. Napközben harap, így jelzi szerintem, hogy nem kell neki. Így most már van, hogy maga alszik el, mindegy neki, hogy hol. Előszeretettel a küszöbön, ülve, előre hajolva le a földre. Valamelyik este a szőnyegen a kiságy előtt, hogy miért nem jó neki az ágy? Nem is értem.
Ha ő gondolja, hogy menni kell akkor megy, de ha kérjük nem mindig. Pedig már ügyesen megy neki és van, hogy forog körbe-körbe. Fog valamit a kezében és táncol, dalol. Ütögeti a pocakját és mondja bum-bum. Van, hogy ülünk a széken és nézzük és olyan jókat derülünk rajta, ha kérnénk tőle tuti nem csinálná ezeket.
Petit elvittem tegnapelőtt az orvoshoz, kapott atb-t. Bár nem volt lázas, nem is értem, hogy miért nem csak tüneti a kezelés. De hát az orvos jobban tudja. Végül is azért visszük el az orvoshoz a gyereket, meg mi is azért megyünk el, hogy az orvos csak jobban tudja, hogy mit is kell csinálnunk, hogy meggyógyuljunk.
Rossz tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Reflexből írják az atb-t. Szerintem, de ez csak magánvélemény. Például én kaptam atb-t, el is szedtem, de nem gyógyultam meg tőle. Tehát nem jó gyógyszerrel lettem kezelve. Kellene már egy jó nagy változás az orvsoslás terén itt Magyarországon.
Most gondolom sokan akik olvasnak egyből azt mondják, hogy na ha én jobban tudom akkor miért viszem el a gyereket, vagy én miért megyek orvoshoz. Mert azért abban bízom, hogy a betegséget jól megállapítják. Például nincs e már nagyobb baj, például tüdőgyulladás, mert azért azt én így kívülrőlnem tudom megállapítani. Viszont én ezzel a kezeléssel nem vagyok megelégedve.
