Régen nem meséltem a gyerkőcökről.
Biztos ismer mindenki sok kis versikét, mondókát, például az: Ez elment vadászni, ez meglőtte......, vagy azt hogy kerekecske, dombocska....., vagy a ciróka, marókát. Nos van egy nekem ismeretlen ilyen kis versike amit a korai fejlesztőn tanított Mónika Bíborkának. Úgy van, hogy bökködőset(ilyenkor a mutatóujjunkkal bökködjük a tenyerét) aztán hasítósat(ilyenkor a mutatóujjunkkal végig huzunk a tenyerén) atán kerekeset(ilyenkor körözünk rajta) majd simítósat(ilyenkor végigsimítjuk) majd csattanósat(ilyenkor belecsapunk a tenyerébe). Na szóval ezt Bíborka csinálja magától is, de ha mondjuk neki a szöveget akkor egyből fogja a két kis kezét és csinálja. Nagyon édi és okos kis manó.
Tegnap a kádban. Fürdik és látja a kádszélén a kis játék kacsát. Felállt levette. Kérdem tőle: Hol a kacsa? Bibi az egyik kezébe fogta a kacsát a másik kezének a mutató ujjával mutatta nekem, hogy itt.
Nagyon kis fürge, a keresztszülők alig tudták felöltöztetni, mert fordult ki a kezükből.:)) Tegnap állt az ágyon kapaszkodott egy kézzel. Meglátott, elengedte a másikkal is és állt egy jó pár pillanatig aztán gyorsan megfogta az ágyat és kapaszkodott tovább. Egyre ügyesebb és erősebb a kis lába.
Tegnap kint voltunk a sátorban, mert még nem lett szétszedve, Peti bent aludt és kimentünk nehogy Bibi felkiabálja. Majd jön kifelé Peti, leül mellénk. Bíborka meg, most van egy bizonyos kis orr és szájhúzása úgy felfelé, ezzel szórakoztat most bennünket, de olyan aranyos vele, le lett fényképezve majd azt ide felteszem. Na szóval mondom neki: jaj te kis bohóc! Erre Peti nagy komolyan: Bíborka nem bohóc, hanem kicsi baba.:)