A skarlát heveny fertőző megbetegedés. A skarlát napjainkban általában szelídebb betegségként jelenik meg. Semmiképpen sem szabad azonban lebecsülni a kórokozót, a Streptococcus pyogenes nevű baktériumot, amelynek egyes, bőrkiütések keltésére is alkalmas törzsei okozzák a skarlátot. Nagyon fontos, hogy a beteg időben orvoshoz kerüljön, és megfelelő antibiotikum-kezelést kapjon.
A skarlát kórokozója a toxint (erythrogén toxint) termelő Streptococcus pyogenes baktérium. Az erythrogén toxin ellen a fogékony szervezetben még nincs ellenanyag, így alakulhat ki a jellegzetes bőrkiütés és maga a betegség.A betegség főleg a hideg évszakban jelentkezik, és leginkább a 3-10 éves korcsoportot érinti. Elsősorban cseppfertőzéssel terjed. Fertőzőforrás lehet a skarlátos beteg, valamint a tünetmentes baktériumhordozó, de mivel a kórokozó eléggé ellenálló, ezen egyének használati tárgyai is terjeszthetik a betegséget. A baktériumok a behatolás helyén szaporodnak el, és itt termelődik a toxin, majd ezt követően alakulnak ki a tünetek.
A lappangási idő 2-8, átlagosan 3 nap. A tünetek hirtelen kezdődnek, hidegrázás, torokfájás, nehezített nyelés, gyakran hányás, hasi fájdalom jelentkezik. A láz magasra szökik, elérheti a 39,6-40 oC-ot is. Jellemző a skarlátvörös - intenzíven gyulladt - torok, a tüszős mandulagyulladás - Figyelem! A mandulán tüszőket utánzó pettyezettséget nemcsak ez a kórokozó okozhat! -, az állkapocsszögletben elhelyezkedő nyirokcsomók fájdalmas duzzanata. A nyelv rendszerint eleinte fehéren bevont, de a hegye és széle élénkvörös. Néhány nap után a lepedék letisztul, így a nyelv vörössége és szemcséssége láthatóvá válik, ez az úgynevezett málnanyelv-tünet. A lágy szájpad és a nyelvcsap ödémás, vörös, gyakran apró pontszerű bevérzésekkel tarkított. Legkésőbb 3 napon belül jelentkeznek a bőrtünetek a nyakon, hason, mellkason, majd a végtagokon. A kiütés igen apró elemekből áll, mely a bőrt vörösen pontozottá, kissé érdessé, grízes tapintatúvá teszi. Meg kell azonban említeni, hogy napjainkban gyakran csak nagyon diszkrét, szegényes bőrtüneteket látunk. Előfordul, hogy a kiütés csak a lágyékhajlatra korlátozódik. Az arcon nincs kiütés, de kifejezett lehet a lázrózsa és a száj körüli enyhén sárgás sápadtság.
Kezeletlen, szövődménymentes esetben a láz 3-5 napig tart, megfelelő antibiotikum-kezelésre 1-2 nap alatt megszűnik. Ezzel egy időben a kiütés és a torok gyulladása elhalványodik. Lehetséges, hogy a gyógyulást követő második, esetleg 3-4. héten hámlás figyelhető meg, mely az arcon és a törzsön finom, a talpon és a tenyéren nagy, lemezes jellegű.
A korán elkezdett és kellő ideig tartó kezelés esetén a prognózis igen jó, a beteg maradéktalanul meggyógyul. Az időben elkezdett antibiotikum-kezelés mellett a korábban észlelt, súlyos szövődmények már gyakorlatilag nem fordulnak elő.
Nem megfelelő diagnózis, illetve kezelés esetén immunológiai hátterű, késői megbetegedések megjelenésével kell számolni: reumás láz, vesegyulladás (glomerulonephritis). Napjainkra mindkettő igen ritkává vált, melynek elsősorban az az oka, hogy változás történt a cirkuláló baktériumtörzsek típusait illetően: a jelenlegiek a bőr alatti kötőszövetben, izmokban (cellulitis, fasciitis) képesek súlyos, potenciálisan életveszélyes fertőzések kiváltására. A skarlátos glomerulonephritis régen olyan gyakori volt, hogy a skarlát második betegségének tartották.
A beteget az antibiotikum-kezelés időtartamára el kell különíteni, és használati tárgyait fertőtleníteni kell. Lényeges, hogy az antibiotikummal kezelt beteg a 2. naptól kezdve már nem fertőz, kezelés nélkül viszont csak a 3. hét után válik fertőzésmentessé. Védőoltás (aktív immunizáció) nem áll rendelkezésünkre.
Peti tegnap kiütéses lett. Ma el is vittem a dokihoz vissza, mert azt hittem gyógyszer allergia. De nem az, hanem skarlátos.
Kapott antibiotikumot és ilyen hintőport, hogy nyugtassa a bőrét.
