Tegnap voltunk Zsadányi doktornőnél. Gyenge a vállöv a hypotónia miatt, szétszórt a figyelme. De szerintem ez a szétszórtság ide oda kapkodás jellemző a többi ilyen idős gyermekre is, hiszen ilyenkor próbálják felfedezni a világot. De a fejlesztésen ezt tanítja neki Mónika, hogy hogyan kell végig csinálni egy dolgot és nem össze vissza kapkodni. Én si sokat tanulok tőle, hogyan kezeljem az akaratosságát.
Mártinál ma megint hozta a formáját. A masszírozást megint végig sírta. Mondtam a doktornőnek is, hogy mikor én masszírozom nem sír mikor Mártika akkor meg igen. De azt mondta, hogy valószínű én nem jól csinálom és azért nem sír.
Hamar beértünk Debrecenbe és elmentünk a piacra gyümölcsöt venni. Imi vitte és menetbe sok galamb volt a járda melett. Megijjedtek és elrepültek. Én meg mondtam Bibinek, hogy galambok elrepültek és mutattam hogyan. Erre mondta, hogy Baba el. Mert ugye minden baba ami repül, ja és a macska, kutya is az. Ez még semmi, jöttünk visszafelé és mikor odaértünk ahol láttuk a galambokat, mondta, hogy Baba el. Megismerte a helyet ahol láttuk a galambokat. Nagyon kis okos csaj.
