Most nagyon foglalkoztat egy dolog amiről én is le szeretném írni a véleményem. Azzal kapcsolatos, hogy hallom, olvasom több helyen is, hogy mikor megszületik a Down-syndrómás baba, a babát átviszik másik kórházba és úgy közlik anyukával, hogy a baba nem olyan mint amire számított. Egya anyuka nagyon jól megfogalmazta és szerintem jól érzi, azért van ez, mert még az orvosok sem mind fogadják el a Down-syndrómásokat.
Én hála Istennek, pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Igaz az nap mikor megszültem nem mondták meg, de másnap Dr. Kovács Márta főorvosasszony négyszemközt közölte velem, hogy mi van Bíborkával. De ezt már leírtam egyszer nem akarom mégegyszer. Csak annyit, hogy ha ő nem lett volna, biztos nehezebben tudtam volna feldolgozni, hogy Bíborka Danka. Sokat beszélgettünk, mindenben segített nekem és a páromnak is. Talán a sors fintora, hogy akkor éppen látogatási tilalom volt. Nem azt mondom, hogy nem sírtam, de e miatt, hogy Bibi Danka már soha többé nem sírnék. Vagy ha sírok nem azért mert Danka.
A másik dolog ezzel kapcsolatosan. Nagyon sok valakivel beszéltem mostanában akik kisbabát várnak. És mind azzal jön azért megy a Klinikára szülni, mert mi van ha valami gond lesz a babával és átviszik a Klinikára ő meg ott marad baba nélkül. Szerintem senki ne induljon már úgy a szülésnek, hogy jaj valami baja lesz a babának. Nem lesz semmi baj, ha meg véletlen még is, kiengedik pár nap és megy a baba után.
Itt van a mi példánk. Bíborka nem csak Danka hanem egy jó hétig oxigén maszkkal feküdt még sem vitték át a Klinikára. Ha nem muszáj nem viszik el a babát az anyukától.
