A héten voltunk csütörtökön korai fejlesztésen. Még az idén először, mert mint írtam egy kicsit beteg volt Bibi, de helyre igazodott. Egy kicsit még köhög, de nem vészes már. Nagyon ügyes, figyelmes és kitartó volt a foglalkozás alatt.

Tegnap nagyon fura változást vettem észre Bíborkán. Kezd nagyon ragaszkodni hozzám, nem szeretett senkinél sem lenni. Csak anya kellett neki. De ez mondjuk természetes egy kis gyermek életében, csak ő eddig mindenkivel elvolt. Már kora délután láttam rajta, hogy valami nem stimmel, mert átmentünk Szoboszlóra vásárolni és mikor indultam el, nagyon el volt keskenyedve. És mikor hazajöttünk akkortól kezdve csak anya kellett és másnál keservesen sírdogált. Még húgomnál is előfordult, pedig ő sokat itt van és szinte minden este ő altatja el. Remélem ez csak ilyen átmeneti. Mondjuk tegnap nem voltam én sem toppon és ezt lehet érezte is. De már én is jobban érzem magam és kibeszéltem magamból a gondjaimat. Szerencsére van kivel megbeszélnem nem is egy valaki segít az ilyen helyzetekben. És nagyon szépen köszönöm nekik.

A héten kedden eltemettük Mamát is. :(

Napnyugta és éji csillag,
Senki se jajongjon értem.
Nem várom, hogy sirassanak,
mikor a tenger lesz végső fészkem.
Alkony és éji harang,
majd eljön a sötétség.
Nem kérek én könnyes búcsút,
ha az örök létbe térnék,
végtelen lesz nékem
az idő és hely,
az áramlás majd visz tova.
Bár találkoznék teremtőmmel,
ha az utolsót üti az óra!